demokrácia?!

a mai világban megadatott számunkra az a szabadság, hogy választhatunk egy csomó dolog közül. választhatunk elnököt, polgármestert, képviselőt stb. szavazás útján. és a legtöbb szavazatot kapott egyén, egyed, projekt bármi, nyer. tehát egy közösség akaratát tükrözi. így dőlnek el nagy dolgok, és kicsik egyaránt. DE most tapasztaltam meg azt, hogy egy kis közösségen belül se ér semmit, a vélemény nyilvánítás, mert úgyse az lesz, amit a több akar, hanem amit a"főnökség" szeretne. ha ez egy kis közösségbe így működik, akkor hogy legyen jó egy nagy közösségben? hogy bízzak egy választás igazságában, ha egy 25 fős társaságban nem ez működik?
szomorúan veszem tudomásul, hogy hiába mondunk véleményt, hiába akarunk jót, a legjobbat, akkor se úgy sül el a dolog. hiába mondja 20, hogy így jobb, a másik 3 dönt, figyelembe se véve a másik 20 akaratát. de akkor minek beszélni róla? kész tényként kellene közölni a dolgokat, hogy ez van gyerekek, kézcsók, ha jó jó, ha nem akkor se sok beleszólnivalótok van. mint anno a kommunizmusban.
tehát, ha valaki valamibe belekezd, s az csoportos dolog, akkor ne kérdezzen senkitől semmit, csak közölje a tényeket, vagy ha kérdez, akkor vegye figyelembe a tömeg akaratát, mert ez így fair play.
hát ezek függvényében én sok mindenen elgondolkodtam, s jutottam egy döntésre, amit majd közölni is fogok időben... ez olyan jut is marad is dolog lesz...:p

arról, hogy mikor lesz már tavasz...

minden hétfő reggel, mikor felülök a buszra, vacogó fogakkal várom, hogy mikor lesz már meleg... nem kint, hanem bent az autóbuszban. én kimondottan örülök, hogy tél van, és nem is panaszkodom, hogy mikor melegedik már fel az idő, mint azok, akikkel általában együtt utazom. mert hát, minden hétfő reggel meghallgatom a következő mondatokat: jaj, mikor lesz már tavasz? legyen már vége ennek a télnek, stb. stb. nekem ilyenkor mindig eszembe jut az a mondás, hogy ilyenek vagyunk mi emberek, sose jó az, ami van. hát igen. ha tél van azért siránkozunk, ha nyár van azért, ha ősz azért, ha tavasz azért. de miért nem tudjuk elfogadni azt ami van! télen a hideget, nyáron a meleget és így tovább. mikor ilyen siránkozó mondatokat mondunk, miért nem gondolunk arra, hogy ha télen nincs hideg, nincs hó, akkor nem tud pihenni a föld és nem fog teremni? miért csak arra gondolunk, hogy jaj mennyire fázom? mert önzőek vagyunk. nem tudjuk felfogni annak a fontosságát, hogy a négy évszak periodikusan váltja egymást, aminek köszönhetően élet van a Földön. nem elég, hogy sikerült lelakni ezt a csodálatos kék gömböt, most még, ha tehetnénk a hideget is kiiktatnánk, a havat, hogy ne fázzunk. ez az egyetlen kifogásunk a tél ellen.(esetleg még a csúszó s utak, de az ellen lehet tenni.)
minden évszaknak megvan a maga varázsa, és ha azt megtaláljuk, akkor nem fogunk panaszkodni. és mielőtt panaszra nyitjuk a szánk, gondoljunk bele, hogy milyen szerencsés égöv alatt születtünk, hisz nekünk még megvan a négy évszak, ellenben az egyenlítő közelében, vagy az északi- déli sarkon lakóknak. most örüljünk a télnek, mert mindjárt vége, örüljünk a hónak, ami alatt pihen az őszi vetés, ami alatt pihen a jó fekete termő föld, s majd örüljünk a zöldellő tavasznak, és szellőt rebegtető nyárnak, míg ismét el nem jön a tarka ősz, és a fehér, tiszta tavasz.
most élvezzük ki a tél adta örömöket, hogy majd nyáron ne kelljen pénzhalmokat költeni síelésre. majd nyáron élvezzük a tűző napot, hogy télen ne kelljen rengetegsok pénzért nyaralni menni...

Újfalvi tél

kihruccantunk

egy vasárnapi kihruccanás!!!

Egy számomra nagyon kedves ember szedte rímekbe a gondolatait, s úgy gondoltam/gondoltuk, hogy érdemes megosztani veletek, mert tanulságos kis poézis. Remélem jól gondoltuk :o)

Mindig jön egy jobb

Nem véletlen, azt hiszem,

Hogy van minden ember életében

Néhány olyan gondolat,

Hogy :”Unom a banánt és ezt a nyarat”.

Miert kell mindig azt hinned,

“Hogy mi lesz, ha innen lelépek”.

Nem kell neked itt maradnod,

Ebben a hajóban utaznod.

Hallgass rám és megérted,

Nem vallok én más egyebet,

És ezt jegyezd meg, nagyon jól,

“A jó után is jön egy jobb.”

Figyelj ide ember

Nem kell mindig megijedj.

Csak jegyezd meg nagyon jól:

“A jó után is jön egy jobb.”

S hogy mire gondolok, egyszerű,

Így úgy érzem, hogy nagyszerű.

Nem kell mindig ott dolgoznod,

Ahol úgy érzed, hogy ott a legjobb.

Nem érzed ott jól magad,

Mert úgy érzed, hogy egy szolga vagy.

Ott van benned a félelem:

“Hogy mi lesz ha innen lelépek”

Itt az ideje váltanod,

Az ismeretlenbe ugranod.

Tedd meg végre, hisz tudod jól:

“A jó után is jön egy jobb”

Figyelj ide ember,

Nem kell mindig megijedj…

tervezünk, valaki majd végez!!!

2011-et írunk, elmúlt Karácsony, elrepült a Szilveszter, s itt állunk valaminek az elején. kaptunk sok szépen megírt tömegüzenetet, amiben valaki megfogalmazta, hogy mit is kíván így az ünnepekre számunkra. feldíszítettük az örökzöld aranyat, hogy szobánk díszévé váljon, s szemeinkben megvillant egy-egy megcsillanó gömb körvonala. kibontottuk az ajándékokat, amiket nagy gonddal valaki becsomagolt, s örültünk, hogy még ha egy tábla csokoládé erejéig is, de gondolt ránk valaki. felhívtuk a távoli szeretteinket, vagy épp interneten beszéltünk velük, hisz máskor nincs időnk, kedvünk, lehetőségünk, stb.stb. beültünk öreg templomunk padjaiba, és a hideg ellenére, lehajtott fővel, összekulcsolt kezekkel, kicsit magunkba szállva, elmotyogtunk egy imát. és ugy-e milyen idillikus kép jelenik meg a szemünk előtt... mint, egy amerikai filmben, ahol karácsonykor minden szép és nyugodt. de az élet nem ilyen. karácsonykor is vannak, akikre senki nem gondol, vannak, akik egyedül, egy szál gyufa mellett Karácsonyoztak. a szeretet ünnepe, de sok háztartásban ilyenkor is vannak összezörrenések, félreértések, viták, veszekedések, hisz az élet velejárója ez is. és mégis mindig csak azt halljuk, látjuk, olvassuk, hogy milyen idillikus karácsonykor a világ. az, persze, hogy idillikus, valahol a mesében, hisz ezen az egy napon is megmaradnak a bajok, problémák, tegnapi bánatok. sok szülő szemében ott az aggódás, hogy hogy lesz holnap, és ott a szomorúság, hogy bárcsak megadhatnám, amit annyira szeretne, vagy épp az, hogy a fél életem elcserélném, csak egészségesen lássam. sok szerető csillogó tekintetében ott a félelem, hogy ha elveszítem azt, akinek most a kezét olyan erőst szorítom, mi lesz ha valami baj éri... és a mindennapjainkban nem bukkan fel egy pirosruhás, hogy segítsen, s mindent szebbé varázsoljon egy éjszaka alatt...
aztán jön Szilveszter, s abban bízunk mindannyian, hogy talán az új év, új reményekkel érkezik. és jól gondoljuk. reményeket mindig hoz, mindig vannak terveink, hogy ezt szeretnénk, azt szeretnénk, így lenne jó, úgy lenne jó. de aztán telnek a napok, s kezdjük érezni, hogy minden a régi. az új év magával hozta a régi bajokat. de mégis kell valami, ami életben tart. és ez nem más, mint a remény, hogy tervünk csak valóra válik. ebben kell bíznunk, hogy ne váljon üressé az életünk. habár rengeteg olyan eset történik velünk, mikor valamit elhatározunk, hogy nem jön össze, mert a sors beleszól. akkor jön az a bizonyos örök három fázis, amit mindenre rá lehet húzni: gyűlölet, tiltakozás, beletörődés. igen beletörődünk, mert belátjuk, mindennek oka van, azért nem úgy sikerült, mert más volt megírva abba a bizonyos nagy bársonyborítós könyvbe. s ez így van jól.
mindig így kell a jövőbe tekinteni, hogy ami történik, annak oka van, és ha valami nem sikerül, akkor az is okkal történik. így induljunk az új év napjai felé is. tervezzünk, reménykedjünk és bízzunk, hogy ez így van jól. DE sose törődjünk bele olyan dologba, aminél tudjuk, ez ennél sokkal jobb is lehet, csak nem szabad túl hamar feladni. amíg erőnk és hitünk bírja küzdeni kell.
Boldog, Békés és Kitartásban Gazdag Újévet Kívánok minden erre járónak!

szilveszteri valami:)

http://www.youtube.com/watch?v=di-WCPuHRtc&feature=related

egy kis hangulat, Karácsony tájékán, az ünnepi készülődés negyedik gyertyagyújtása alkalmából....

http://www.youtube.com/watch?v=9ULYZVz-5H4

egy kedves ismerősöm mutatta meg nekem ezt az igen tetszetős nótát:) s miután meghallgattam, vagy százszor, úgy döntöttem, megosztom veletek is... remélem tetszik:) így a havas estéken feldobja a szürkeséget, az tuti... hallgassátok csak

novembert írunk

annyi minden kavarog mostanában bennem. lehet a sok semmittevés, lehet a sok szabadidő, de lehet, hogy az a tehetetlenség, amiben most vagyok... de lehet, hogy egyszerűen ismét a szívem a hibás... annyira igyekszem mindig erősnek lenni, kitartónak és segítőkésznek, és... csak az a helyzet, hogy az én erőforrásaim is végesek... kell valami ami feltölt, ami feltétel nélkül boldoggá tesz. s azt hiszem ezzel mindenki így van.
annyi minden történt mostanában körülöttem, s én csak állok s tehetetlen vagyok. sajnos ezek olyan dolgok, amiken nem lehet segíteni. az élet rendje ez, ellene semmit nem tehetünk, a születés magával hozza, s még sok minden mást is, de ez biztos elkerülhetetlen, csak nehéz elfogadni.
holnap november elseje... sokan Halloweent ünnepelnek, de mi, itt ebben a csendben, ebben az apró hegyek közt megbújó faluban a Halottak napját üljük. nem tudom eddig odafigyeltetek-e erre, de november elsejére mintha a természet is tisztelegne az eltávozottak előtt. addig szebbnél-szebb színekben pompázik, aztán november elsejére a legtöbb fa lerázza díszes ruháját, és egyszerűen, szürkén tiszteleg. itt nálunk legalábbis ez történt. ahogy kinézek a falu fölött őrködő dombon nyugvó temetőre, a fák már nem díszítik, hanem csupasz ágakkal adóznak a csendnek, az öröklétnek. mintha ők is tudnák, hogy semmi se örök, se a pompa, se a dísz. minden mulandó. ha máskor el is feledjük ezt a megváltoztathatatlan tényt, ilyenkor mindig tudatosodik bennük, hogy valami hiányzik az éltünkből, ami megvolt, de visszavonhatatlanul megszűnt dobogni. a fák levetik díszes ruhájukat, míg a temetők felöltik azt. díszbe öltöznek egy napra, hogy lámpások legyenek az emlékezés gyakran homályos ösvényén. több szál pislákoló gyertyafény eleveníti meg a sírhalom alatt nyugvókat. egy nap, mikor ismét találkozik az élő a holttal. egy nap, mikor minden emléknél elevenebben ragyog fel előttünk az a hajlott hát, az a remegő kéz, az a simogató hang, az a szerető szív. amikor az emlékek mellé odalép a lelkiismeret, a hiány és a család.
ünnepnek nevezzük, ami a maga nemében a legszebb és ugyanakkor a legszomorúbb ünnep a naptárban. a legszebb, mert régen elfeledett képek lépnek elő, hogy sebet simogassanak, és a legszomorúbb, mert ezek sose fognak már megismétlődni. csak a szavak meg a történetek őrzik, ott benn őket.
holnap este ismét velünk lesznek, fájdalmasan gyönyörű lesz a temető, és minden síron pislákol egy már nem világító lélek. minden sírt körül áll egy család, egy férj, egy árván maradt gyerek, egy csodálkozó unoka, s emlékezik, ahogy a gyertya beleég a fekete földbe, oda, ahol a test nyugodtan piheni az evilág fájdalmait.
mindenki menjen ki a temetőbe, és egy szál gyertyát gyújtson meg szeretteiért, azokért, akik igyekeztek szebbé tenni a mi mindennapjainkat. s ha olyan sírt lát, amit már senki nem látogat, arra se sajnáljon egy kis fényt gyújtani. mert lehet, hogy nem ismeri, de az is embert takar, aki küzdött a mindennapokkal... s mégis egyedül maradt....

kicsit ősz

olyan szép kezd lenni a természet, gondoltam elmegyek, s kicsit kattogtatok a gépemmel, de sajnos az elemeim végleg feladták a harcot, ennyit sikerült készíteni, a többi sajnos használhatatlan:(

ősz

http://www.youtube.com/watch#!v=zDxwH8tVuGE&feature=related

ezzel a dallal kívánok minden olvasónak kandallódorombolós szép őszi estéket...

"nem szeretnék sokat, csupán annyit, hogy TE boldog legyél, s azzal boldoggá teszel engem is..."

mosolyanjó

mikor az ember valakit fontosnak érez, azt nagyon tudja hiányolni, főleg olyan napok után, amit egymás után sok mosolygással, szeretettel töltöttek el. valljuk be, mindannyian voltunk már úgy, hogy egy hétvége után azt éreztük, hogy olyan üres lett minden, mintha valami hiányozna, egy szó, egy ölelés, egy mosoly, egy bármi, ami azt a hétvégét olyanná tette, hogy nehéz lenne megismételni. s ilyenkor nem kell világmegváltó dolgokra gondolni. egy kellemes társaság, egy séta a kivilágított városban, egy szélfútt vasárnapon jóleső semmittevés. néha ennyi is elég ahhoz, hogy mindez hiányozzon. mi kell, hogy mindez megtörténjen? semmi nagy, mindenkinek más recept válik be. nekem személy szerint sok szeretet, jókedv kell. a többi majd kialakul magától. persze egyedül ezt nehéz megvalósítani, mindenképp kell minden receptben lennie egy Ő, ŐK-nek, ami nem feltétlen a nagy Ő, hanem az az Ő, akinek egyszerű jelenléte már emel a hangulat szintjén. mindenkinek van egy ilyen Ő-je, csak sokan nem veszik észre, sokan fontosabbnak tartanak látszatbeli dolgokat, mint azokat, amik lélekből, szívből jönnek, s előre teszik az anyagit a lelki helyett. ilyenkor ritkán születnek ilyen hétvégék, amik maradandó emlékként rögzülnek "agyunk tekervényes csőrendszerében". kívánom, hogy mindenki megtalálja azt, aki maradandóan mosolyt képes varázsolni az arcokra. járjon mindenki nyitott szívvel, mert a szem ritkán fedezi fel az ilyen Ő-ket. legyen mindenkinek színes színpompában színeződő ősze, ahol nemcsak a természet, hanem a mindennapok is színesebbnél színesebb mosolyok kíséretében telnek el. ha már eljön a hideg, legalább egy meleg mosollyal varázsoljunk kellemes légkört a fagyos lelkekbe. MOSOLYOGJUNK, és hallgassunk jó zenét, mint például amilyent a Fűszál játszik.

23 éves csodálatosságom...

23 éves csodálatosságom: nem ezt, nem azt, hanem munkát akar...