2011. jan. 4.

tervezünk, valaki majd végez!!!


2011-et írunk, elmúlt Karácsony, elrepült a Szilveszter, s itt állunk valaminek az elején. kaptunk sok szépen megírt tömegüzenetet, amiben valaki megfogalmazta, hogy mit is kíván így az ünnepekre számunkra. feldíszítettük az örökzöld aranyat, hogy szobánk díszévé váljon, s szemeinkben megvillant egy-egy megcsillanó gömb körvonala. kibontottuk az ajándékokat, amiket nagy gonddal valaki becsomagolt, s örültünk, hogy még ha egy tábla csokoládé erejéig is, de gondolt ránk valaki. felhívtuk a távoli szeretteinket, vagy épp interneten beszéltünk velük, hisz máskor nincs időnk, kedvünk, lehetőségünk, stb.stb. beültünk öreg templomunk padjaiba, és a hideg ellenére, lehajtott fővel, összekulcsolt kezekkel, kicsit magunkba szállva, elmotyogtunk egy imát. és ugy-e milyen idillikus kép jelenik meg a szemünk előtt... mint, egy amerikai filmben, ahol karácsonykor minden szép és nyugodt. de az élet nem ilyen. karácsonykor is vannak, akikre senki nem gondol, vannak, akik egyedül, egy szál gyufa mellett Karácsonyoztak. a szeretet ünnepe, de sok háztartásban ilyenkor is vannak összezörrenések, félreértések, viták, veszekedések, hisz az élet velejárója ez is. és mégis mindig csak azt halljuk, látjuk, olvassuk, hogy milyen idillikus karácsonykor a világ. az, persze, hogy idillikus, valahol a mesében, hisz ezen az egy napon is megmaradnak a bajok, problémák, tegnapi bánatok. sok szülő szemében ott az aggódás, hogy hogy lesz holnap, és ott a szomorúság, hogy bárcsak megadhatnám, amit annyira szeretne, vagy épp az, hogy a fél életem elcserélném, csak egészségesen lássam. sok szerető csillogó tekintetében ott a félelem, hogy ha elveszítem azt, akinek most a kezét olyan erőst szorítom, mi lesz ha valami baj éri... és a mindennapjainkban nem bukkan fel egy pirosruhás, hogy segítsen, s mindent szebbé varázsoljon egy éjszaka alatt...
aztán jön Szilveszter, s abban bízunk mindannyian, hogy talán az új év, új reményekkel érkezik. és jól gondoljuk. reményeket mindig hoz, mindig vannak terveink, hogy ezt szeretnénk, azt szeretnénk, így lenne jó, úgy lenne jó. de aztán telnek a napok, s kezdjük érezni, hogy minden a régi. az új év magával hozta a régi bajokat. de mégis kell valami, ami életben tart. és ez nem más, mint a remény, hogy tervünk csak valóra válik. ebben kell bíznunk, hogy ne váljon üressé az életünk. habár rengeteg olyan eset történik velünk, mikor valamit elhatározunk, hogy nem jön össze, mert a sors beleszól. akkor jön az a bizonyos örök három fázis, amit mindenre rá lehet húzni: gyűlölet, tiltakozás, beletörődés. igen beletörődünk, mert belátjuk, mindennek oka van, azért nem úgy sikerült, mert más volt megírva abba a bizonyos nagy bársonyborítós
könyvbe. s ez így van jól.
mindig így kell a jövőbe tekinteni, hogy ami történik, annak oka van, és ha valami nem sikerül, akkor az is okkal történik. így induljunk az új év napjai felé is. tervezzünk, reménykedjünk és bízzunk, hogy ez így van jól. DE sose törődjünk bele olyan dologba, aminél tudjuk, ez ennél sokkal jobb is lehet, csak nem szabad túl hamar feladni. amíg erőnk és hitünk bírja küzdeni kell.
Boldog, Békés és Kitartásban Gazdag Újévet Kívánok minden erre járónak!

Nincsenek megjegyzések: