amikor azt mondta volt nekem valaki, hogy ne várjam, hogy úgynevezett felnőtt legyek, csak nevettem, hogy ez mekkora butaság, hisz felnőttnek lenni jó. igen, akkor, ezelőtt 10-12évvel így gondoltam, s azt hittem, hogy milyen egy okos vagyok, s én látom jól a dolgokat, s nem más. azt hittem, hogy mikor azt mondják, hogy meglátom mennyire fog hiányozni a suli, butaságot beszélnek, hisz az, hogy szabadon rendelkezhetem az időm felett, az jó dolog, sőt klassz dolog... pedig... most, hogy államvizsga után a mesterit egy évre elhalasztottam, be kell, hogy lássam, igaza volt, annak az embernek, aki ezeket mondta nekem.
lassan egy éve vagyok itthon, és már vannak olyan kérdések, amikkel a sírba tudnak vinni. már sorrendem is van azok közül, amik a kényszer mosolyt az arcomra csalják,s elmondom a már ezerszer elhangzott válaszokat. mint egy jól betanult mondóka. és íme a sorrend, kérdések, amik kihúzzák nálam a türelem dugóját:
1. S akkor valami munkahely?(ez a kedvenc kérdésem... amik ha kimozdulok a házból, mint a szellő fújta legyek repülnek velem szemben...)
2. Még mindig nincs semmi kilátásban munka terén? (na ez a második... én eléggé keresem, de nagyon elbújt a szemtelenje)
3. S valamelyik színháznál nincs hely? (de, mindenhol engem várnak...)
4. Hát nem bántad meg, hogy színésznek mentél? ejsze jobb lett volna az egészségügy, vagy valami normálisabb szakma... mert ezzel semmire se mész! (na, mindenki jobban tudja mint én, hogy nekem mi volt és lesz a jó)
5. Mikor mész férjhez? (mikor, mikor, holnap, vagy mikor megkérik a kezem, s én igent mondok, vagy szombaton, vagy mikor lesz munkahelyem, pénzem, anyagi lehetőségem...)
6. Még mindig együtt vagytok? S nem tervezitek a lakodalmat? (miaz hogy... már a forgatókönyv megvan írva, csak a szerepek nincsenek kiosztva...)
7. Még jársz egyetemre? Már végeztél? S milyen szakon? Értem. valami munkahely? (na, s akkor kezdődik elölről az egész mese...)
nem tudom más hogy van ezekkel a kérdésekkel, de nekem már nagyon elegem van abból, hogy sajnáljam magam, s sajnáljanak engem. ha tehetném, holnap reggel munkába állnék, vagy már ideje lenne, ha elindulna a tanfolyamom, vagy legyen már valami, mert ha még párszor ezt a kérdéssort végig kérdezik, s még ezek variánsairól nem is írtam, beleőszülök...
Ps: én tudom, hogy az ember jóindulatból kérdezi ezeket, s mert érdekli, hogy mi van veled... csak mikor amúgyis kilátástalan a helyzet, akkor... nehéz volt ma is, s nem lesz könnyű a holnap se, de én bízom a holnapután lehetőségében...
lassan egy éve vagyok itthon, és már vannak olyan kérdések, amikkel a sírba tudnak vinni. már sorrendem is van azok közül, amik a kényszer mosolyt az arcomra csalják,s elmondom a már ezerszer elhangzott válaszokat. mint egy jól betanult mondóka. és íme a sorrend, kérdések, amik kihúzzák nálam a türelem dugóját:
1. S akkor valami munkahely?(ez a kedvenc kérdésem... amik ha kimozdulok a házból, mint a szellő fújta legyek repülnek velem szemben...)
2. Még mindig nincs semmi kilátásban munka terén? (na ez a második... én eléggé keresem, de nagyon elbújt a szemtelenje)
3. S valamelyik színháznál nincs hely? (de, mindenhol engem várnak...)
4. Hát nem bántad meg, hogy színésznek mentél? ejsze jobb lett volna az egészségügy, vagy valami normálisabb szakma... mert ezzel semmire se mész! (na, mindenki jobban tudja mint én, hogy nekem mi volt és lesz a jó)
5. Mikor mész férjhez? (mikor, mikor, holnap, vagy mikor megkérik a kezem, s én igent mondok, vagy szombaton, vagy mikor lesz munkahelyem, pénzem, anyagi lehetőségem...)
6. Még mindig együtt vagytok? S nem tervezitek a lakodalmat? (miaz hogy... már a forgatókönyv megvan írva, csak a szerepek nincsenek kiosztva...)
7. Még jársz egyetemre? Már végeztél? S milyen szakon? Értem. valami munkahely? (na, s akkor kezdődik elölről az egész mese...)
nem tudom más hogy van ezekkel a kérdésekkel, de nekem már nagyon elegem van abból, hogy sajnáljam magam, s sajnáljanak engem. ha tehetném, holnap reggel munkába állnék, vagy már ideje lenne, ha elindulna a tanfolyamom, vagy legyen már valami, mert ha még párszor ezt a kérdéssort végig kérdezik, s még ezek variánsairól nem is írtam, beleőszülök...
Ps: én tudom, hogy az ember jóindulatból kérdezi ezeket, s mert érdekli, hogy mi van veled... csak mikor amúgyis kilátástalan a helyzet, akkor... nehéz volt ma is, s nem lesz könnyű a holnap se, de én bízom a holnapután lehetőségében...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése