arról, hogy egyszer te engem, majd én téged, és végül mindketten ugyanazt...

egyszer azt mondta nekem valaki anyukája, hogy a szerelem az olyan, mint egy egy játék, amiben sose az van, amit szeretnénk. mindig mást akarunk, mint ami épp van. gondolok itt arra, hogy ha X szereti Y, akkor Y biztos, hogy nem Xet, hanem Zt szereti, aki viszont Thez vonzódik, és így tovább, folytatva, hogy sose talál egymásra a sor, mert ha majd később Y rájön, hogy neki igenis tetszik X, akkor már lecsúszott a lehetőségről, hogy egymáséi legyenek, mert X már Vről álmodozik. és így telnek a napok, és nem találnak egymásra, mert mindig más után vágynak, nem nézik meg, hogy aki épp érte vágyakozik, az mennyire értékes ember. sajnos, ezek vagyunk mi, emberek, akik a külső és a hallottak alapján ítélkezünk, s nem is adunk lehetőség, hogy megismerjük a másikat, hogy bizonyítson, hanem egyszerűen elfogultak leszünk. és mire rájövünk, hogy mekkorát tévedtünk, már nincs akitől bocsánatot kérjünk, mert az már mást szeret, máshol van, nem áll szóba velünk, mert megbántottuk. ritka véletlenek azok, mikor X megvárja Y pálfordulását. és ezek lesznek a legszebb történetek.
sajnos ez nemcsak a szerelemben van így, hanem minden emberi kapcsolatra rá lehet húzni ezt a képletet. gondolok itt barátságra, mikor egyik barát elfordulva az igaz baráttól, egy érdekbaráthoz csatlakozik, mert az mindig igazat ad, mindig azt akarja amit ő. arra nem gondolva, hogy az igaz barát nem robot, hanem érez, és őszintén elmondja, ha nem tetszik valami, ha nem akarja mindig azt, amit te akarsz. hisz még az egypetéjű ikreknek is más igényeik vannak, ők se egyformán gondolkoznak. és mire rájön, hogy becsapták, már nincs mersze visszamenni igaz barátjához, inkább makacsul elkerüli, pedig... ha igaz barátja volt, megbocsájt... mindig elszúrjuk valahol, mindig mellékvágányra hajtunk, ahelyett, hogy az egyenes utat választanánk. és sajnos néha akaratunkon kívül kerülünk igazságtalan helyzetbe, s akkor kezdjük magunkat marcangolni, hogy hol szúrtuk el, hol léptünk jobb helyett balra, melyik keresztútnál tévedtünk el... nagyon bántó, mikor mindenki bánt, vádol... de ha melletted van egy igaz barát, egy őszinte és mély szerelem, akkor megtalálod ismét önmagad.
járjunk nyitott szemmel, lássuk meg a szépség fehér lángját, és ne űzzük el magunk mellől azokat, akik segíteni akarnak, legyünk őszinték, még akkor is, ha nehéz, és könnyeinkkel kell küszködjünk, miközben mesélünk. meglesz az eredménye. és akkor majd érezni fogjuk, hogy te engem, én téged, vagy mindketten egymást!!!