tavac

itt a tavasz, zöldül a határ, előmásztak a kullancsok, szombaton egy hatalmas példánnyal találkoztunk, ami Manócska kabátján utazott hazáig, aztán anya látta, hogy mennyire fázik, ezért feltette a kályha tetejére, ahol sikerült szárazzá melegednie... az se fog többet kabáton utazni, hogy a bőröd alá bújjon egy óvatlan pillanatban. a kapunk mögött a vad borostyán már illatával csábítja a bogarakat, a kertben kibújtak az ibolyák, csokorba lehet szedni őket, és illatukat mélyen be lehet lélegezni. milyen régen nem élveztem a tavasz itthoni szépségeit. mindig nyár volt mire haza kerültem, minden zöld volt és nyárillatos. most ismét érzem az itthoni tavaszi frissességet, hogy besüt a nap az ablakomon, hogy életre kel a szerelem, és lehet barangolni a mezőn, és otthon lehet felejteni a nagy vastag irhabundát, amitől hóembernagyságúra nő az embernek fia. s amit cipelni kell, hogy meg ne fagyjunk. előkerülnek a vékonyabb kabátok, amitől mindenki olyan kis vékonyka lesz. én még nem láttam, de állítólag a gólyák is visszajöttek... remélem hamarosan találkozom velük is. amúgy a fecskéinket nagyon várom vissza, mert azok a pimasz verebek beköltöztek a fészkeikbe... szegények kezdhetik elölről az építkezést ha megérkeznek, mert a verebek azok ki nem költöznek a megszerzett lakásokból, az már biztos, kisajátították, mintha ők dolgoztak volna meg azért a kis fészekért.
ez a természet, de az emberek szívében is ébredezik már a tavasz. a heves szívdobogás, a sok piros meg rózsaszín ennek a jele... nem kell orvoshoz fordulni vele:)
kívánok mindenkinek napsugaras tavaszodást. sok sétát, illatozást, virágszedést és összebújást.

mindenki

annak, aki esetleg nem tudná, vagy nem értesült róla, elfeledte, annak szólnék, így az éteren keresztül, hogy március 27-én, azaz vasárnap hajnalban a téli időszámításról átállunk a nyárira, ezért hajnali 3kor az órát hajnali4re kell állítani. így a múlt évben nyert egy órát a természet visszavette magának. jöhetnek a hosszú nappalok, és a rövid csillagfényes. bagolyhuhogásos éjszakák....

kérdések, amik

amikor azt mondta volt nekem valaki, hogy ne várjam, hogy úgynevezett felnőtt legyek, csak nevettem, hogy ez mekkora butaság, hisz felnőttnek lenni jó. igen, akkor, ezelőtt 10-12évvel így gondoltam, s azt hittem, hogy milyen egy okos vagyok, s én látom jól a dolgokat, s nem más. azt hittem, hogy mikor azt mondják, hogy meglátom mennyire fog hiányozni a suli, butaságot beszélnek, hisz az, hogy szabadon rendelkezhetem az időm felett, az jó dolog, sőt klassz dolog... pedig... most, hogy államvizsga után a mesterit egy évre elhalasztottam, be kell, hogy lássam, igaza volt, annak az embernek, aki ezeket mondta nekem.
lassan egy éve vagyok itthon, és már vannak olyan kérdések, amikkel a sírba tudnak vinni. már sorrendem is van azok közül, amik a kényszer mosolyt az arcomra csalják,s elmondom a már ezerszer elhangzott válaszokat. mint egy jól betanult mondóka. és íme a sorrend, kérdések, amik kihúzzák nálam a türelem dugóját:
1. S akkor valami munkahely?(ez a kedvenc kérdésem... amik ha kimozdulok a házból, mint a szellő fújta legyek repülnek velem szemben...)
2. Még mindig nincs semmi kilátásban munka terén? (na ez a második... én eléggé keresem, de nagyon elbújt a szemtelenje)
3. S valamelyik színháznál nincs hely? (de, mindenhol engem várnak...)
4. Hát nem bántad meg, hogy színésznek mentél? ejsze jobb lett volna az egészségügy, vagy valami normálisabb szakma... mert ezzel semmire se mész! (na, mindenki jobban tudja mint én, hogy nekem mi volt és lesz a jó)
5. Mikor mész férjhez? (mikor, mikor, holnap, vagy mikor megkérik a kezem, s én igent mondok, vagy szombaton, vagy mikor lesz munkahelyem, pénzem, anyagi lehetőségem...)
6. Még mindig együtt vagytok? S nem tervezitek a lakodalmat? (miaz hogy... már a forgatókönyv megvan írva, csak a szerepek nincsenek kiosztva...)
7. Még jársz egyetemre? Már végeztél? S milyen szakon? Értem. valami munkahely? (na, s akkor kezdődik elölről az egész mese...)
nem tudom más hogy van ezekkel a kérdésekkel, de nekem már nagyon elegem van abból, hogy sajnáljam magam, s sajnáljanak engem. ha tehetném, holnap reggel munkába állnék, vagy már ideje lenne, ha elindulna a tanfolyamom, vagy legyen már valami, mert ha még párszor ezt a kérdéssort végig kérdezik, s még ezek variánsairól nem is írtam, beleőszülök...
Ps: én tudom, hogy az ember jóindulatból kérdezi ezeket, s mert érdekli, hogy mi van veled... csak mikor amúgyis kilátástalan a helyzet, akkor... nehéz volt ma is, s nem lesz könnyű a holnap se, de én bízom a holnapután lehetőségében...

arról, hogy egyszer te engem, majd én téged, és végül mindketten ugyanazt...

egyszer azt mondta nekem valaki anyukája, hogy a szerelem az olyan, mint egy egy játék, amiben sose az van, amit szeretnénk. mindig mást akarunk, mint ami épp van. gondolok itt arra, hogy ha X szereti Y, akkor Y biztos, hogy nem Xet, hanem Zt szereti, aki viszont Thez vonzódik, és így tovább, folytatva, hogy sose talál egymásra a sor, mert ha majd később Y rájön, hogy neki igenis tetszik X, akkor már lecsúszott a lehetőségről, hogy egymáséi legyenek, mert X már Vről álmodozik. és így telnek a napok, és nem találnak egymásra, mert mindig más után vágynak, nem nézik meg, hogy aki épp érte vágyakozik, az mennyire értékes ember. sajnos, ezek vagyunk mi, emberek, akik a külső és a hallottak alapján ítélkezünk, s nem is adunk lehetőség, hogy megismerjük a másikat, hogy bizonyítson, hanem egyszerűen elfogultak leszünk. és mire rájövünk, hogy mekkorát tévedtünk, már nincs akitől bocsánatot kérjünk, mert az már mást szeret, máshol van, nem áll szóba velünk, mert megbántottuk. ritka véletlenek azok, mikor X megvárja Y pálfordulását. és ezek lesznek a legszebb történetek.
sajnos ez nemcsak a szerelemben van így, hanem minden emberi kapcsolatra rá lehet húzni ezt a képletet. gondolok itt barátságra, mikor egyik barát elfordulva az igaz baráttól, egy érdekbaráthoz csatlakozik, mert az mindig igazat ad, mindig azt akarja amit ő. arra nem gondolva, hogy az igaz barát nem robot, hanem érez, és őszintén elmondja, ha nem tetszik valami, ha nem akarja mindig azt, amit te akarsz. hisz még az egypetéjű ikreknek is más igényeik vannak, ők se egyformán gondolkoznak. és mire rájön, hogy becsapták, már nincs mersze visszamenni igaz barátjához, inkább makacsul elkerüli, pedig... ha igaz barátja volt, megbocsájt... mindig elszúrjuk valahol, mindig mellékvágányra hajtunk, ahelyett, hogy az egyenes utat választanánk. és sajnos néha akaratunkon kívül kerülünk igazságtalan helyzetbe, s akkor kezdjük magunkat marcangolni, hogy hol szúrtuk el, hol léptünk jobb helyett balra, melyik keresztútnál tévedtünk el... nagyon bántó, mikor mindenki bánt, vádol... de ha melletted van egy igaz barát, egy őszinte és mély szerelem, akkor megtalálod ismét önmagad.
járjunk nyitott szemmel, lássuk meg a szépség fehér lángját, és ne űzzük el magunk mellől azokat, akik segíteni akarnak, legyünk őszinték, még akkor is, ha nehéz, és könnyeinkkel kell küszködjünk, miközben mesélünk. meglesz az eredménye. és akkor majd érezni fogjuk, hogy te engem, én téged, vagy mindketten egymást!!!

szülinapi gyümitorta, by Sacce

a legújabb alkotásom, egy szülinapi gyümölcstorta:) ízletes és egyszerű. mellesleg, ha bárkit érdekel bármelyik süti receptje, jelezzen. nagyon egyszerű és pénztárcakímélő finomságokról van szó...

szavazz ha belefér az idődbe...

http://www.facebook.com/photo.php?fbid=137876889611458&set=a.137875909611556.29402.103027283096419&theate
ettől a képtől
http://www.facebook.com/photo.php?fbid=137876889611458&set=a.137875909611556.29402.103027283096419&theate#!/photo.php?pid=242603&id=103027283096419&fbid=137877016278112
eddig, nagyon megköszönném, ha szavaznál... feltéve, hogy elnyerte a tetszésed:)