25éves lettem vala. negyed évszázados, fél 50 éves és mégis fiatal. negyed évszázaddal a hátam mögött, még mindig gyereknek érzem magam. egy hatalmas gyereknek, aki rá tud csodálkozni dolgokra. annyi a különbség, hogy ma már nem a szép dolgok érnek el hozzám, hanem meglátom, meghallom, felfogom azt, ami másnak fáj, másnak rossz. talán a negyed évszázad átka-áldása, hogy ezeket észreveszem?! dolgozó nő lettem, igyekszem megkeresni a betevő falatot, néha sikerül is :) így negyed évszázadoson is szoktam örülni, sírni, érnek meglepetések, hol jók, hol rosszak. ugyanúgy szeretek, ugyanúgy gondolom a dolgokat, ugyanaz a véleményem erről vagy arról. továbbra is vannak álmaim, kergetek egy délibábot, s ugyanúgy hiszek abban, hogy egyszer majd csak... továbbra is ápolok barátságokat, virágokat, nameg gondoskodom magamról, a mindennapi betevőről, egy Mazsoláról, meg egy Totyorgóról. az élet tehát nem állt meg, tovább halad a hosszú nyírfás úton, s én minden reggel ugyanúgy felkelek, majd amikor a nap leáldozott, ágyba bújok. egyszerűen megy tovább a szekér, s én utazom negyedévszázaddal, fél50 évvel a hátam mögött, előre. talán ami mégis változott, az az, hogy igyekszem továbbra is megtalálni minden napban a maga szépségét. de mivel eddig is kerestem ezeket a csodákat, így ez se változott.
egyszóval hiába minden csak az idő telik, én maradtam továbbra is a régi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése