kutyabaj

annyiszor készültem már erről írni, de azt hiszem eljött az ideje.
mindenki panaszkodik, hogy mennyi kóbor kutya van az utcán, falkába verődve rójják az utakat, és félnek tőlük a járókelők. s mindig csak a kutyák a hibásak, mert utcára kerültek, és meg szeretnének élni. nekik csak egy bűnük van, az hogy megszülettek. hogy utcára lettek kitiltva, az már a gazda hibája, aki nem ivartalanította a házikedvencet. így amikor a kutyák miatt mérgelődünk, ne szegény állatot szidjuk, hanem a gazdiját, aki tehetett volna, és még tehet, hogy ez a helyzet ne fajujjon tovább. nekem is van kutyám, és nagyon rossz érzés azt látni, hogy gazdátlanul, a földön, hidegben, esőben, hóban alszanak az utcán, kéregetnek a járókelőktől, és pár kedves szó után a nyomodba szegődnek és követnek. akármennyire durva, és el lehet ezért ítélni engem, s kígyót békát rám lehet mondani, de azt az állatot jobban sajnálom, mint a kéregető embert. mert az a koldus adott esetben tehetne, hogy sorsa jobbra forduljon, de az az állat, mit csináljon? hogyan cselekedjen, hogy sorsát jobbra fordítsa? sajnos neki ez adatott, és ha szerencséje van akadnak érző emberek, akik befogadják, vagy legalább enni adnak. az állatokat mi szelídítettük meg, tettük kiszolgáltatottá, saját szolgánkká, és egy kis házőrzésért enni kapott és otthona volt. ha ezt nem tesszük, akkor mai napig megélne vadon, és nem függne az embertől. de ha már megszelídítünk valamit, azért felelősek vagyunk, és ezt a kis herceg is tudta, nekünk is illene tudni, és felelősen cselekedni.

vegyemnevegyem!?

hjaj... tavaszodunk... gyorsan telnek a napok. de ha minden jól megy, akkor eztán több időm lesz bloggerkedni. lejárt a tanfolyam, egy újabb diplomával több, és ha minden jól megy, beállok én is az autóvezetők lelkes kisnagy csoportjába. elkezdem a sofőrsulit. lesz ott haddelhadd, ha volán kerül a kezembe. :)
itt a tavasz, vagyis valami olyanféle köszöntött be. előkerültek a vékonyabb kabátok, a könnyebb cipők, és az emberek is mintha mosolygósabbak lennének. viszont a hó elment, a szemét maradt, rengeteg szemét aludt téli álmot a hideg fehér lepel alatt, s most egyre több szemétkupac bújuk elő, mint a tavasz virágai a föld alól.
ilyenkor mindenki kicsit szerelmesebb, vidámabb, egészségesebb. és ma mondták, hogy a gólyák is visszajöttek. tehát lassan kitavaszodunk. megérkeznek a fecskék is, előbújik a hóvirág, amit ismét tömegesen lepusztítanak roma barátaink, s erőszakosan mosolyogva próbálják majd ránk sózni, hogy vegyük meg, mert ez a megélhetésük kulcsa, belilul az ibolya is, amit már nem árulgatnak akkora szeretettel. pedig ha jók az értesüléseim, a hóvirág védett, míg az ibolya nem... engem azért zavar ez az állapot, mert elmennek, leszedik, árulják, nem fogy el, kukába kerül, másnap minden kezdődik előröl. de ha senki nem venné, akkor egy idő után nem szednék le, nem árulnák. viszont azt se tudom, hogy ilyenkor hol vannak a környezetvédők, növényvédők, hogy büntetnék meg atyamáriáson az árulgató barnákat. nem vagyok elfogult, aki ismer tudja, faji hóovatartozásbeli problémákat nem szoktam feszegetni, de az ilyen dolgok felháborítanak. ezért ha tehetitek, ne vásároljatok hóvirágot, úgyis két-három napon belül elhervad, inkább menjetek ki a természetbe, fotózzátok le, és az örökre megmarad, és tovább él természetes élőhelyén.