mindenki a szememre hányja, hogy nov.1óta nem írtál egy sort se... nem írtam, nem, mert.... s itt jönnek, azok a kifogások, amik senkit nem érdekelnek. na, de az a harci helyzet, hogy elindultam az önmegvalósítás útján.:) sokan tudják már mire gondolok. ezelőtt egy évvel, ha valaki azt mondta volna nekem, hogy meglátod Saci, egy éven belül, minden a helyére kerül, valószínű egy mosollyal nyugtáztam volna, hogy na, még egy gyere kicsiSaci, megsimogatom a lelkedet, mert látom, hogy magad alatt vagy, emberrel hozott össze az élet, amikre nekem nemigazán van szükségem. ha léleksimogatásra vágyom, akkor azt megoldom pikk-pakk, ahogy Julika mondaná:) aztán kezdett elindulni valami, valami érdekes, ami feldobta a mindennapokat, táncokat tanította, itthon, Gimi bentlakásban, s örültem, hogy azt tehetem, amit élvezek, szeretek. új emberekkel, ismerősökkel, szimpatikus kis figurákkal hozott össze az a pár hét. közben tanulgattam, tanulgatok, egyre többet tudok a semmiről, :P néha azt éreztem, hogy a társaság miatt járok tanulni, mert amit olyan nagy szeretettel próbálnak eladni, annak nemsok köze van HOZZÁM. (valahogy a menedzsment,marketing nem az én világom, s ha még nemis a tanáré... akkor kezdődnek a problemek:P) így telegettek a napok.
aztán rendszeres újságolvasóként felfigyeltem egy hirdetésre, amire jelentkeztem, megsúgom nagykésőn... pontosabban utolsó nap. valaki nagyon szeret ott fenn, hiszen utolsókból lesznek az elsők alapon, megkaptam a munkát. kiscsillag lettem, a Starradiónal:) tehát most a suli és a rádió tölti ki a napjaim, de nem ezért nem pötyögök ide, hanem azért, mert ahol most lakom, inter-nyet:( de... s ez most nem ígéret, karácsony előtt valami karácsonyi irománnyal jelentkezek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése