karácsonyfa

már csak két nap van karácsonyig. ilyenkor mindenki vásárlási lázban ég, az üzletekben 10perces sorok állnak, mindenki tolakodik, siet, mérgelődik, türelmetlenkedik. mintha nem is a szeretet és a béke ünnepe közeledne. a legtöbb ember azon töri a fejét, hogy kevés pénzből, hogy tudjon minél több embernek ajándékot venni, hogy tudjon mindenkinek valami kis meglepetéssel kedveskedni. aztán eltelik az ünnep, és szomorúan nézi az üres pénztárcáját. ez az ünnep olyan fekete-fehér. fekete, mert lótás-futás, aggódás, mérgelődés előzi meg(a takarítást, sütés-főzést meg se említem), és fehér, mert szenteste mindenki megpróbál kicsit mosolygósabb, barátságosabb, jobb ember lenni(persze arról se írok, hogy nem mindig sikerül). ilyenkor összegyűlnek a családok, mindenki hazamegy, otthon ünnepel, persze, ha lehetősége van rá. az előtte vásárolt fenyőt feldíszíti, alá teszi a kevés pénzből megvásárolt ajándékokat, s úgy tesz, mint aki a világ legboldogabb embere. ezt tovább nem is boncolgatom, hiszen, felesleges. a kis családi vitákat úgyis mindenki letagadja, mert a karácsony a béke és a szeretet ünnepe.
inkább arról szeretnék regélni, hogy mi lesz azokkal a karácsonyfákkal, amiket senki nem vásárol meg. azokat hová teszik el? feleslegesen kivágott fenyőkké válnak, amik vagy tűzre kerülnek, vagy pedig a szeméttelepen kötnek ki. de miért? azért, mert az embernél butább és pazarlóbb lényt nem hord hátán a föld. az állat az elejtett vadból annyit eszik, amennyit csak bír, és a többit el ássa, vagy hátrahagyja a többi vadnak. semmi nem megy kárba a tetemből. mi pedig szeméthegyeket gyártunk, és ha kell ha nem, romboljuk a környezetünket. nem lenne jobb, ha azok a fenyők lábon maradtak volna, nőttek volna tovább, fotoszintetizáltak volna, azzal is hozzájárulva, a tisztább levegőhöz?! semmiképp nem afelé haladunk, hogy taktikusan és takarékosan éljünk. lehet ünnepelni, pezsgőt bontani, kocogtatni, veszekedni, mosolyogni, sőt drága ajándékokat is lehet bontogatni, de mindeközben arra kell gondolni, hogy mi lesz a díszítetlen karácsonyfákkal? mi van azokkal, akiknek 10-éig üres a pénztárcájuk? vagy arra, hogy hogyan élhetnénk harmonikusabban a természettel...
Kívánok mindenkinek Békés, Boldog Karácsonyt!

a minden...

mindenki a szememre hányja, hogy nov.1óta nem írtál egy sort se... nem írtam, nem, mert.... s itt jönnek, azok a kifogások, amik senkit nem érdekelnek. na, de az a harci helyzet, hogy elindultam az önmegvalósítás útján.:) sokan tudják már mire gondolok. ezelőtt egy évvel, ha valaki azt mondta volna nekem, hogy meglátod Saci, egy éven belül, minden a helyére kerül, valószínű egy mosollyal nyugtáztam volna, hogy na, még egy gyere kicsiSaci, megsimogatom a lelkedet, mert látom, hogy magad alatt vagy, emberrel hozott össze az élet, amikre nekem nemigazán van szükségem. ha léleksimogatásra vágyom, akkor azt megoldom pikk-pakk, ahogy Julika mondaná:) aztán kezdett elindulni valami, valami érdekes, ami feldobta a mindennapokat, táncokat tanította, itthon, Gimi bentlakásban, s örültem, hogy azt tehetem, amit élvezek, szeretek. új emberekkel, ismerősökkel, szimpatikus kis figurákkal hozott össze az a pár hét. közben tanulgattam, tanulgatok, egyre többet tudok a semmiről, :P néha azt éreztem, hogy a társaság miatt járok tanulni, mert amit olyan nagy szeretettel próbálnak eladni, annak nemsok köze van HOZZÁM. (valahogy a menedzsment,marketing nem az én világom, s ha még nemis a tanáré... akkor kezdődnek a problemek:P) így telegettek a napok.
aztán rendszeres újságolvasóként felfigyeltem egy hirdetésre, amire jelentkeztem, megsúgom nagykésőn... pontosabban utolsó nap. valaki nagyon szeret ott fenn, hiszen utolsókból lesznek az elsők alapon, megkaptam a munkát. kiscsillag lettem, a Starradiónal:) tehát most a suli és a rádió tölti ki a napjaim, de nem ezért nem pötyögök ide, hanem azért, mert ahol most lakom, inter-nyet:( de... s ez most nem ígéret, karácsony előtt valami karácsonyi irománnyal jelentkezek.