fene tudja, miért nem tudok írni... sok hete nem tudok már, sok-sok hete... pedig rengeteget gondolok, talán túl sokat is... de nem tudok írni... egyáltalán nem... pedig lenne miről, hisz egy éve elballagtam, így lassan meglesz az államvizsga diplomám is... remélem júliusban kiadják, ha jól tudom egy évre rá adják, mint ahogy sikerült az államvizsga... akkor ennek lassan már egy éve. lassan már egy éve, h. csak tervezek, de nem sikerül egyik lépcsőfokról a másikra lépni... néha saját, néha önhibán kívül... lassan már egy éve, h. itthon fekszem és itthon ébredek(ez az egyik legjobb dolog, abban, h.lassan egy éve...) lassan egy éve, h.valami önbizalom kezd visszaköltözni belém(de ez még sok hosszú évbe fog telni...) lassan egy éve, hogy rengeteg dolgot másképp látok, másképp gondolok és másképp szeretnék tenni. lassan egy éve, hogy előkerült a poros gitárom a sarokból, és ismét játszom rajta... lassan egy éve, hogy szeretnék valami olyant, ami kiemel a hétköznapokból. lassan egy éve, hogy munkakereső állampolgár vagyok(de azt hiszem, ez elég reménytelen vállalkozás...) és lassan egy éve... s a sor már lassan egy éves...
és még van valami, lassan KÉT éve, hogy egy csoda részese vagyok. egy apró csodáé, ami erőt ad a holnaphoz, a tegnaphoz és a mához, egy csodáé, aminek remélem még sok két évig részese lehetek, azé a csodáé, amiben ketten vagyunk... Te és én... egy olyan csodáé amiért néha harcolni kell, és néha sírni, könnyezni, fájni ott benn, nagyon fájni, önmarcangolni, és nem Te a hibás...
lassan jó lenne, ha valahogy jobb lenne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése