a múlt hét hihetetlen volt számomra. több tényező is közre játszott, hogy ez így történjen, sokat kaptam, most egy darabig legyek csendbe vele. ez a hét persze már tartogatott pár kellemetlen pillanatot.
szóval, mitől is volt olyan megaszuper a múlt hét? hát először is, végre eljutottunk a Hargitára, és csak ketten voltunk, és élveztük minden pillanatát annak, hogy 24 órából 25 együtt lehetünk. közösen főztünk, boroztunk, tekeregtünk, síztünk, hallgattuk a szelet meg a doromboló tüzet. szóval ismét jól telt a hegyekben. olyan nagyon szeretem pillanatokat élhettem ismét át, amit mindenkinek ajánlok melegen, hogy megtapasztalja. aztán hazajöttünk, pizzát sütöttem, levest főztem... lehet nem is vagyok annyira elveszett szakács:)) de azt azért leírom, hogy mi a háziasszony dolga, annak aki esetleg nem tudná: főz, mosogat, takarít, mos, főz, mosogat, takarít, főz... stb. estére hulla fáradt, és az egész napot eltöltötte ezzel a munkarenddel...
aztán csütörtökön valami nagyon meglepő és kedves dolog történt. egy általam olvasott blogon valaki arról nyilatkozott, hogy mire jó ez a világháló, hogy mennyi hátránya van, és hogy szétszakítja az emberi kapcsolatokat. háááát... én ezt most megcáfolom. csütörtökön bekapcsolom a laptopot, s egy rakás semmirevaló emilke közt meglátok egy érdekeset, felmegyek az egyik közösségi oldalra, s hát olyan embertől kaptam üzenetet, akit sose láttam, csak hallásból tudtam róla. kicsit félős, kicsit visszafogott levél volt, aztán messengeren is megjelent a neve, hogy fogadjam el. meg is tettem, és a levélre is válaszoltam. aztán pár óra elteltével belépett és elkezdtünk beszélni, bepótolni 20évet az életünkből. ha filmrendező lennék, tuti filmre vinném, mert ez egy olyan helyzet amik megríkatják az embereket, és sok hasonló forgatókönyv épült ilyen storyra. HA NEM LETT VOLNA A VILÁGHÁLÓ, TALÁN MAI NAPIG NEM JUTOTTUNK VOLNA EL EDDIG A PONTIG, HOGY MEGISMERJÜK EGYMÁST. minket nemhogy szétszakított, hanem adott egy esélyt, hogy megismerjük egymást.
nekem még mindig az a véleményem, hogy mindennek előnyei és hátrányai is vannak, és az ember gyarlóságán múlik, hogy miből kovácsol erényt. a Pápa se hiába áldotta meg... én köszönöm, hogy összehozott minket, és lehetőséget ad arra, hogy távoli ismerősökkel néha beszéljek kettő szót.
a múlt hét örömeiből eléldegélek most egy pár napig, csak hülyeségek miatt ne kelljen mérgelődjek, s mások butasága miatt ne kelljen főjön a fejem, s akkor jó lesz minden. s remélem, hogy a most kialakult kapcsolat nem fog elveszni az éterben... még egy darabig marad a világhálón és telefonon való kapcsolattartás, de mihamarabb megejtünk egy találkozót is. lesz miről mesélni, ahogy most is van, akárhányszor belekezdünk:)
szóval, mitől is volt olyan megaszuper a múlt hét? hát először is, végre eljutottunk a Hargitára, és csak ketten voltunk, és élveztük minden pillanatát annak, hogy 24 órából 25 együtt lehetünk. közösen főztünk, boroztunk, tekeregtünk, síztünk, hallgattuk a szelet meg a doromboló tüzet. szóval ismét jól telt a hegyekben. olyan nagyon szeretem pillanatokat élhettem ismét át, amit mindenkinek ajánlok melegen, hogy megtapasztalja. aztán hazajöttünk, pizzát sütöttem, levest főztem... lehet nem is vagyok annyira elveszett szakács:)) de azt azért leírom, hogy mi a háziasszony dolga, annak aki esetleg nem tudná: főz, mosogat, takarít, mos, főz, mosogat, takarít, főz... stb. estére hulla fáradt, és az egész napot eltöltötte ezzel a munkarenddel...
aztán csütörtökön valami nagyon meglepő és kedves dolog történt. egy általam olvasott blogon valaki arról nyilatkozott, hogy mire jó ez a világháló, hogy mennyi hátránya van, és hogy szétszakítja az emberi kapcsolatokat. háááát... én ezt most megcáfolom. csütörtökön bekapcsolom a laptopot, s egy rakás semmirevaló emilke közt meglátok egy érdekeset, felmegyek az egyik közösségi oldalra, s hát olyan embertől kaptam üzenetet, akit sose láttam, csak hallásból tudtam róla. kicsit félős, kicsit visszafogott levél volt, aztán messengeren is megjelent a neve, hogy fogadjam el. meg is tettem, és a levélre is válaszoltam. aztán pár óra elteltével belépett és elkezdtünk beszélni, bepótolni 20évet az életünkből. ha filmrendező lennék, tuti filmre vinném, mert ez egy olyan helyzet amik megríkatják az embereket, és sok hasonló forgatókönyv épült ilyen storyra. HA NEM LETT VOLNA A VILÁGHÁLÓ, TALÁN MAI NAPIG NEM JUTOTTUNK VOLNA EL EDDIG A PONTIG, HOGY MEGISMERJÜK EGYMÁST. minket nemhogy szétszakított, hanem adott egy esélyt, hogy megismerjük egymást.
nekem még mindig az a véleményem, hogy mindennek előnyei és hátrányai is vannak, és az ember gyarlóságán múlik, hogy miből kovácsol erényt. a Pápa se hiába áldotta meg... én köszönöm, hogy összehozott minket, és lehetőséget ad arra, hogy távoli ismerősökkel néha beszéljek kettő szót.
a múlt hét örömeiből eléldegélek most egy pár napig, csak hülyeségek miatt ne kelljen mérgelődjek, s mások butasága miatt ne kelljen főjön a fejem, s akkor jó lesz minden. s remélem, hogy a most kialakult kapcsolat nem fog elveszni az éterben... még egy darabig marad a világhálón és telefonon való kapcsolattartás, de mihamarabb megejtünk egy találkozót is. lesz miről mesélni, ahogy most is van, akárhányszor belekezdünk:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése