buta vagyok, s ez az én hibám

buta vagyok, s ez az én hibám... igenis az enyém, és nem más a hibás azért mert én buta vagyok. butuska vagyok, és nem tudok mit tenni ellene. nagy buta fejem van, és nagyon konok, és ha valamit beprogramál, akkor annak úgy KELL legyen. na, ugy-e, hogy mekkora buta vagyok. mondom én. s most megkérded, hogy na, de mi is ez a butavagyokdenagyon hiszti? az, hogy buta buta vagyok. de legalább beismerem nem? azért van ez a hiszti, mert nem tudok parancsolni annak a buta fejecskémnek, ami elhiszi azt, amit én már rég tudok, hogy nem lehet. például: én már régen tudom, hogy nem fogok cuppancsot kapni, de az a butafejűmakacsvagyok nem akar hinni nekem. ő csak bizakodik, reménykedik, minden autómotornaktűnő hangra felkapja a buta fejét, és fülel, hogy na most... s akkor rájön, hogy az csak egy repülő, s akkor reménykedik tovább. s akkor addig reménykedik, míg megszólal a ne várd a májust, és kiderül, hogy nekem volt igazam, s akkor szomorú, pityereg, s megbántja a nagy buta feje azt, akit nagyon tudok szeretni. s akkor én olyan mérges leszek, hogy nem tudom szavakba önteni, s akkor már ketten vagyunk mérgesenszomorúak, s ez senkinek se jó. de ha az a butafej nem érti meg, hogy hinnie kell nekem... s akkor ha majd nem lesz türelem, s megunja a nyavajgásos hisztit, akkor... mondom, hogy naaagy buta vagyok. butafejű hatalmas. éppen ezért, hogy megnyugtassam ezt a butafejűt, megkértem szépen, hogy inkább ne mondja, hogy jön, ír, hív, faxol, mert buta vagyok akkor ismét remél, s ha valami közbe jön, ő a világ legcsalódottabb butája. na, így hátha nem fog színesnek tűnő pillangókat kergetni, lyukas hálóval... valahogy orvosolni kell ezt a butaságot, mert tűrhetetlen az uralma felettem. rendet kell tenni, rendnek kell lenni végre. butácskának okulnia kell, és kész. tenni kell azért, hogy minél hamarabb be legyen varrva az a lyukas lepkeháló...
azt hiszem, hogy elindultunk ezen az úton, butácska pedig rám fog hallgatni, mert ki itt az úr, ha nem én. na ugye... de azért még mindig butuska vagyok, de már javulófélben lévő butácska :o) s a pillangókat is kezdem olyannak látni, amilyenek:)

3

a harmadik sütike:)

ne menj el...

http://www.youtube.com/watch?v=g1pJHBCuoKA&feature=related
egy igazán hallgatnivaló dal:) a régieknek mert új, az újaknak mert régi:) jó danolást---

the second...

a második alkotásom: Csokis-banános torta:P

my first...

életem első süteménye...

talán sok is egy hétre ennyi jó dolog

a múlt hét hihetetlen volt számomra. több tényező is közre játszott, hogy ez így történjen, sokat kaptam, most egy darabig legyek csendbe vele. ez a hét persze már tartogatott pár kellemetlen pillanatot.
szóval, mitől is volt olyan megaszuper a múlt hét? hát először is, végre eljutottunk a Hargitára, és csak ketten voltunk, és élveztük minden pillanatát annak, hogy 24 órából 25 együtt lehetünk. közösen főztünk, boroztunk, tekeregtünk, síztünk, hallgattuk a szelet meg a doromboló tüzet. szóval ismét jól telt a hegyekben. olyan nagyon szeretem pillanatokat élhettem ismét át, amit mindenkinek ajánlok melegen, hogy megtapasztalja. aztán hazajöttünk, pizzát sütöttem, levest főztem... lehet nem is vagyok annyira elveszett szakács:)) de azt azért leírom, hogy mi a háziasszony dolga, annak aki esetleg nem tudná: főz, mosogat, takarít, mos, főz, mosogat, takarít, főz... stb. estére hulla fáradt, és az egész napot eltöltötte ezzel a munkarenddel...
aztán csütörtökön valami nagyon meglepő és kedves dolog történt. egy általam olvasott blogon valaki arról nyilatkozott, hogy mire jó ez a világháló, hogy mennyi hátránya van, és hogy szétszakítja az emberi kapcsolatokat. háááát... én ezt most megcáfolom. csütörtökön bekapcsolom a laptopot, s egy rakás semmirevaló emilke közt meglátok egy érdekeset, felmegyek az egyik közösségi oldalra, s hát olyan embertől kaptam üzenetet, akit sose láttam, csak hallásból tudtam róla. kicsit félős, kicsit visszafogott levél volt, aztán messengeren is megjelent a neve, hogy fogadjam el. meg is tettem, és a levélre is válaszoltam. aztán pár óra elteltével belépett és elkezdtünk beszélni, bepótolni 20évet az életünkből. ha filmrendező lennék, tuti filmre vinném, mert ez egy olyan helyzet amik megríkatják az embereket, és sok hasonló forgatókönyv épült ilyen storyra. HA NEM LETT VOLNA A VILÁGHÁLÓ, TALÁN MAI NAPIG NEM JUTOTTUNK VOLNA EL EDDIG A PONTIG, HOGY MEGISMERJÜK EGYMÁST. minket nemhogy szétszakított, hanem adott egy esélyt, hogy megismerjük egymást.
nekem még mindig az a véleményem, hogy mindennek előnyei és hátrányai is vannak, és az ember gyarlóságán múlik, hogy miből kovácsol erényt. a Pápa se hiába áldotta meg... én köszönöm, hogy összehozott minket, és lehetőséget ad arra, hogy távoli ismerősökkel néha beszéljek kettő szót.
a múlt hét örömeiből eléldegélek most egy pár napig, csak hülyeségek miatt ne kelljen mérgelődjek, s mások butasága miatt ne kelljen főjön a fejem, s akkor jó lesz minden. s remélem, hogy a most kialakult kapcsolat nem fog elveszni az éterben... még egy darabig marad a világhálón és telefonon való kapcsolattartás, de mihamarabb megejtünk egy találkozót is. lesz miről mesélni, ahogy most is van, akárhányszor belekezdünk:)

arról, hogy kinek mikor van Valentin nap

egy újabb Amerikától átvett giccsekkel teletűzdelt ünnep: Valentin nap. a szerelmesek napja. minden piros szívecskékkel van tele, mindenki nagyon szerelmes akar lenni, vörös rózsák özöne, szívecskék, plüss macik ajándékba, s sok sok mézédes üzenet. de minek? miért kell egy ilyen ünnep? attól nem leszek szerelmesebb, mert a szerelmesek napja van, vagy attól nem lesz párja senkinek, mert ilyenkor illik szerelmesnek lenni. hétfő reggel, mikor az állomás felé bandukoltam, minden kirakatban lógó, piros, csilli-villi szíveket láttam. s azon gondolkodtam, hogy ha nekem lenne üzletem, akkor én e jeles esemény alkalmából mivel dekorálnám a kirakatot? csak mert ez a szíves giccs, nagyon lerágott csont. arra jutottam, hogy szívekkel biztosan nem, valami egyedit találnék ki, ha már kell a vásárló csalogató dekor.
na, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy mikor is van Valentin nap? nekem tuti nem február 14-én. számomra akkor van e neves nap, mikor én akarom, s ha akarom, akkor minden nap a szerelemé. és ha tehetem, akkor így is van. ha ezen a napon vagyunk csak figyelmesek szerelmünkkel, akkor jobb ha elválnak útjaink. minden nap adni kell, hogy kaphassunk, nem csak a kijelölt napon. ajándékot se ezen a napon kell adni, hanem akkor, mikor úgy érezzük ott benn a szívünkben, hogy ma egy szál virággal lepem meg őt, mert azt súgja valami, vagy vacsorával egybekötött borozással, vagy csak egyszerűen megölelem és hozzá bújok. sokszor ezek a dolgok többet jelentenek, mint egy Valentin napi óriás meglepetés. inkább ezt a nagy meglepit osszuk be az év minden napjára.
kinek jó ez az ünnep? hát a szerelmeseknek csak akkor, ha vastag a pénztárcájuk. akiknek igazán jó fogás azok a vendéglátó egységek, ajándék- és virág üzletek. nekik nagyon kifizetődő, ha a szerelmesek ilyenkor szerelmesebbek a kelleténél.
tehát az én véleményem erről az, hogy ha lehet ezt a nagy szerelmes vagyok febr. 14én érzést osszuk el 325-el, s adagoljuk lassan napról napra, biztosan sokkal jobb lesz, mint ezen az egy napon rázúdítani az egészet szerelmünkre.

demokrácia?!

a mai világban megadatott számunkra az a szabadság, hogy választhatunk egy csomó dolog közül. választhatunk elnököt, polgármestert, képviselőt stb. szavazás útján. és a legtöbb szavazatot kapott egyén, egyed, projekt bármi, nyer. tehát egy közösség akaratát tükrözi. így dőlnek el nagy dolgok, és kicsik egyaránt. DE most tapasztaltam meg azt, hogy egy kis közösségen belül se ér semmit, a vélemény nyilvánítás, mert úgyse az lesz, amit a több akar, hanem amit a"főnökség" szeretne. ha ez egy kis közösségbe így működik, akkor hogy legyen jó egy nagy közösségben? hogy bízzak egy választás igazságában, ha egy 25 fős társaságban nem ez működik?
szomorúan veszem tudomásul, hogy hiába mondunk véleményt, hiába akarunk jót, a legjobbat, akkor se úgy sül el a dolog. hiába mondja 20, hogy így jobb, a másik 3 dönt, figyelembe se véve a másik 20 akaratát. de akkor minek beszélni róla? kész tényként kellene közölni a dolgokat, hogy ez van gyerekek, kézcsók, ha jó jó, ha nem akkor se sok beleszólnivalótok van. mint anno a kommunizmusban.
tehát, ha valaki valamibe belekezd, s az csoportos dolog, akkor ne kérdezzen senkitől semmit, csak közölje a tényeket, vagy ha kérdez, akkor vegye figyelembe a tömeg akaratát, mert ez így fair play.
hát ezek függvényében én sok mindenen elgondolkodtam, s jutottam egy döntésre, amit majd közölni is fogok időben... ez olyan jut is marad is dolog lesz...:p

arról, hogy mikor lesz már tavasz...

minden hétfő reggel, mikor felülök a buszra, vacogó fogakkal várom, hogy mikor lesz már meleg... nem kint, hanem bent az autóbuszban. én kimondottan örülök, hogy tél van, és nem is panaszkodom, hogy mikor melegedik már fel az idő, mint azok, akikkel általában együtt utazom. mert hát, minden hétfő reggel meghallgatom a következő mondatokat: jaj, mikor lesz már tavasz? legyen már vége ennek a télnek, stb. stb. nekem ilyenkor mindig eszembe jut az a mondás, hogy ilyenek vagyunk mi emberek, sose jó az, ami van. hát igen. ha tél van azért siránkozunk, ha nyár van azért, ha ősz azért, ha tavasz azért. de miért nem tudjuk elfogadni azt ami van! télen a hideget, nyáron a meleget és így tovább. mikor ilyen siránkozó mondatokat mondunk, miért nem gondolunk arra, hogy ha télen nincs hideg, nincs hó, akkor nem tud pihenni a föld és nem fog teremni? miért csak arra gondolunk, hogy jaj mennyire fázom? mert önzőek vagyunk. nem tudjuk felfogni annak a fontosságát, hogy a négy évszak periodikusan váltja egymást, aminek köszönhetően élet van a Földön. nem elég, hogy sikerült lelakni ezt a csodálatos kék gömböt, most még, ha tehetnénk a hideget is kiiktatnánk, a havat, hogy ne fázzunk. ez az egyetlen kifogásunk a tél ellen.(esetleg még a csúszó s utak, de az ellen lehet tenni.)
minden évszaknak megvan a maga varázsa, és ha azt megtaláljuk, akkor nem fogunk panaszkodni. és mielőtt panaszra nyitjuk a szánk, gondoljunk bele, hogy milyen szerencsés égöv alatt születtünk, hisz nekünk még megvan a négy évszak, ellenben az egyenlítő közelében, vagy az északi- déli sarkon lakóknak. most örüljünk a télnek, mert mindjárt vége, örüljünk a hónak, ami alatt pihen az őszi vetés, ami alatt pihen a jó fekete termő föld, s majd örüljünk a zöldellő tavasznak, és szellőt rebegtető nyárnak, míg ismét el nem jön a tarka ősz, és a fehér, tiszta tavasz.
most élvezzük ki a tél adta örömöket, hogy majd nyáron ne kelljen pénzhalmokat költeni síelésre. majd nyáron élvezzük a tűző napot, hogy télen ne kelljen rengetegsok pénzért nyaralni menni...