once upon a time, kezdené az angol, hol volt, hol nem volt, írná egy magyar, s hó vót, hó nem vót, írná egy székely. ez nem így kezdődik, itt nincs hol volt, hol nem volt, itt minden van. tulajdonképpen a mai világ problémáiról szeretnék pár szót szólni, arról, ami engem nem hagy nyugodni. mostanában elég sokat buszozom, s látok ezt-azt. főleg sok szemetet az út mellett. egyszerűen nem tudom megérteni, hogy a főút mellé, hol nincs település, hogy kerül szeméthegy, mikor szinte minden faluban jár már szemetes autó, ami összeszedi a felesleges hulladékot, hogy NE KELLJEN azzal tarkítani a természetet, s ennek ellenére mégis... nem kell akkor sírni, hogy a víz mindent elvitt, nem termett semmi a mezőn, nagy a drágaság. míg nem tudunk vigyázni a környezetünkre, addig a természet visszavág. s jól teszi. a szemetet nem az erdő közt kell tárolni, hanem szemetes kukában, s egy meghatározott szemétgyűjtő helyre szállítani(nem egy általunk kinevezett szemétgyűjtőre gondolok, pl. a kénosi tető). nem tudom, hogy ilyenkor hol vannak a természetvédők, erre hivatott felügyelők, akik ezt büntetik, felügyelik, vagy tesznek ellene.
a másik dolog, ami határozottan zavar, az az egyes buszokon kötelezően hallgatni kell zene. mikor 27 km-en keresztül Notár Maryt, Románcok, s társaikat kell hallgassak, hát köszönöm szépen. nem tudom, hogy ha van rádió, miért nem mehet az, legalább"általános"zene megy, s nem ilyen szemét. annyit hallottam, hogy hull a diófa lapi, hogy éreztem Patakfalán leszállok, s gyalog megyek tovább. elég szomorú, hogy ide kerültünk... meg kellene válogatni a buszon hallgatandó zene listáját...
s még valami, ami busszos story. nekem semmi bajom az öregekkel, tisztelem őket, felnézek rájuk, DE. mikor jön egy vénasszony, aki elkési a buszt, s várni kell rá, s mikor felül, a már teli buszra, s helyet is kap, mert adnak neki, egész úton a fiatalok pofátlanságát ossza, hogy nem tanulták meg, hogy át kell adni a helyet, s otthonról csak viszik el a pénzt, s nem tanulnak, s pofátlanok... na azért... mit tud a mai fiatalokról? nemsokat. és a mai fiatal is úgy fizetett a jegyért mint ő, s még nyugdíjas jegye sincs, nem köteles felállni a székéről. egy ismerősnek én is felállok, szívesen, de egy ezeridegennek, aki a fiatalokat ossza, s szidja, annak soha. azért az öregek is magukba kellene nézzenek, mert a mai fiatalok se rosszabbak, mint ők voltak, csak szabadelvűbbek... ők titokban tették, mit tettek, ők meg bátrabbak, s ez a világ rendje.
na, kipanaszkodtam magam, de nagyon, s ha még valakitől meghallom, hogy nincs meg az államvizsgám, azért nem mentem vissza mesterizni, az orrát a diplomámba fogom dörgölni, hogy legyen immár megnyugodva...
a másik dolog, ami határozottan zavar, az az egyes buszokon kötelezően hallgatni kell zene. mikor 27 km-en keresztül Notár Maryt, Románcok, s társaikat kell hallgassak, hát köszönöm szépen. nem tudom, hogy ha van rádió, miért nem mehet az, legalább"általános"zene megy, s nem ilyen szemét. annyit hallottam, hogy hull a diófa lapi, hogy éreztem Patakfalán leszállok, s gyalog megyek tovább. elég szomorú, hogy ide kerültünk... meg kellene válogatni a buszon hallgatandó zene listáját...
s még valami, ami busszos story. nekem semmi bajom az öregekkel, tisztelem őket, felnézek rájuk, DE. mikor jön egy vénasszony, aki elkési a buszt, s várni kell rá, s mikor felül, a már teli buszra, s helyet is kap, mert adnak neki, egész úton a fiatalok pofátlanságát ossza, hogy nem tanulták meg, hogy át kell adni a helyet, s otthonról csak viszik el a pénzt, s nem tanulnak, s pofátlanok... na azért... mit tud a mai fiatalokról? nemsokat. és a mai fiatal is úgy fizetett a jegyért mint ő, s még nyugdíjas jegye sincs, nem köteles felállni a székéről. egy ismerősnek én is felállok, szívesen, de egy ezeridegennek, aki a fiatalokat ossza, s szidja, annak soha. azért az öregek is magukba kellene nézzenek, mert a mai fiatalok se rosszabbak, mint ők voltak, csak szabadelvűbbek... ők titokban tették, mit tettek, ők meg bátrabbak, s ez a világ rendje.
na, kipanaszkodtam magam, de nagyon, s ha még valakitől meghallom, hogy nincs meg az államvizsgám, azért nem mentem vissza mesterizni, az orrát a diplomámba fogom dörgölni, hogy legyen immár megnyugodva...
