2010. júl. 30.

szentivánéji álom, képekben...







2010.júl.29-én, bemutattuk a mega produkciót, Shakespeare: Szentivánéji álom című drámáját. nem tudjuk megítélni milyen volt, inkább úgy fogalmaznánk, hogy vagy nagyon jól sikerült, vagy a közönség volt nagyon lelkes...

2010. júl. 28.

szép hétvége volt...







pedig minden olyan nagy volt, hideg, s én kicsi voltam, s fáztam, de akkor jött Ő, és már nem féltem, és nem fáztam, és kéz a kézben csak csodáltam a természet nagyságát...

jóban-rosszban



ők barátok, s mivel elválasztja őket az a fránya rácsos izé, megtalálták a módját annak, hogy együtt tudjanak aludni... hát igen... a barátság csodákra képes:)

2010. júl. 26.

2010. júl. 21.

népmegmozdulás


mire jók a fesztiválok? én nem vagyok fesztiválpárti, mert annyi olyan ember megfordul egy ilyen helyen, akiket a hátam közepére se kívánnék, hogy az felsorolhatatlan. de akkor mire jó? kell legyen valami értelme, mert annyian vannak, hogy az valami csuda. szerintem jó pénzköltés céljából, sok hülye ember egy rakáson, gyere lássuk őket céljából, lehet sokat szemetelni, céljából, nem üljünk otthon, mennyünk tömeget nézni céljából, s talán egyetlen pozitívum, hogy régi és meglévő ismerősökkel találkozol, együtt lehetsz a barátokkal. de ha csak ennyi az értelme, akkor nem jobb egy kerti-party-t szervezni, s ott összegyűlni? vagy beülni közösen egy kevésbé zajos helyre? lehet velem van a baj, de nekem ezek a népmegmozdulások nem tetszenek. alacsony színvonal(nem minden rendezvényre vonatkozik), sok szemét, részeg ember tömérdek.
annak van értelme, aminek van témája, s lehet belőle tanulni, szerintem. pl. Tusványos, Minimál party, stb. ahol a szórakozás mellett a poron kívül ragad is rád valami. lehet h tökjó, ha csak koncertek vannak, de kinek? én ha elmegyek egy ilyen úgymond táborba, akkor hadd tanuljak valamit, s tudjak többet a világról, vagy tévedek? mondjuk ízlés dolga.
egy biztos, nekem nem jön be egy ilyen összevissza menjünk ki a térre, s oszt lesz valami. inkább sétálok egyet, olvasok, filmet nézek, vagy alszom. de azért, hogy én is ott voltam, mondhassam majd, nem éri meg. de... ha azt vesszük, hogy mindegy hogy hol, csak a barátokkal legyek, akkor ezt is meg lehet szokni. s én ilyen vagyok, mindegy, hogy hol, s milyen céllal, csak vele legyek.

2010. júl. 17.

nyár

hűha, annyi minden történt, hogy csak na... először is LEÁLLAMVIZSGÁZTAM. ugye ugye milyen ügyes kislány vagyok. mostmár, hivatásos művésznő vagyok:o)), de ha még egyszer meghallom ezt a megszólítást... elbujdosom... ez is megvan, mégsincs este, mondom, ha kérdezik, aztán ha az iránt érdeklődnek, hogy mit csinálok ezután, azt mondom, hogy hát beállok a diplomás munkanélküliek sorába, hiszen olyan kevesen vannak:p na, de komolyan, munka kellene, amit keresgélek is, de nem találtam még semmit... ha esetleg valami rádiós munkáról hallotok, értesítsetek, mert érdekel:o)
aztán megérkezett a nyár is, vagy remélem megérkezett, mert hanem a narancssárga fürdőruhámat a szekrény viseli... meleg lett ismét, a sok eső, áradás után... fura nyár ez az idei. reméljük a folytatás jobb lesz, s kicsit lehet élvezni is ezt a napsütést, hisz jönnek a fesztigyárok, találkozok, buleeek. s ott nem a legjobb, ha nyakig fel sáros az ember.
nameg aztán, próbálunk ezerrel... kicsi csapatunk lelkes tagjai mosolyt varázsolnak az esős napokban a mogorva arcomra. olyan jó látni, hogy élvezik, vagy legalábbis, remélem nem csalnak a meglátásaim. kíváncsi vagyok az eredményre, de halkan megsúgom, hogy jónak ígérkezik.
végül annyi minden történik kicsiny falunkban, hogy azt hiszi az ember városon él. jöttek szekeresek, jönnek amerikaiak, konfirmáltak az ifjak, szóval aktiválódik a kicsi falu kevés népe, de ez jó.
s legvégül, lassan egy éve lesz a ill-at bejegyzés, s még ugyanaz a pillangórepkedős érzés kerít hatalmába ha készülni kezdek, vagy megszólal a különös éjszaka, vagy várok... ez jó.
kívánok kellemes nyarat mindenkinek, nem tudom mikor jelentkezem ismét, de majd írok, csak... nem keresek kifogásokat.

2010. júl. 1.

talán vannak még csodák... mesebeli lények, tündérek és manók, s csillagfényes éjszakán a félhold egyik sarkán csücsülő sipkás kisemberek, horgászbottal a kezükben, ahogy szerelmet horgásznak, neked és nekem...