Kibecsengetés

Olyan üres lett minden...a középiskolásoknak becsengettek...láttam vidám, várost felfedező 9-es diákokat, szomorú arccal, nagyszülőktől búcsúzókat, izgatottan készülőket, és a viszont látásnak örülőket...s olyan furcsa érzés fogott el...milyen jó is volt, mikor még én is abba a kicsi városba mentem, és örültem, hogy láthatom azokat, akik nagyon fontosak voltak nekem...jó volt középiskolásnak lenni. Minden emlék, élőként járult elém, és megengedte, hogy mosolyogjak rajta...diákélet...talán az a legszebb, vagy jobb az egyetemistáknak? nem tudom eldönteni...talán mindkettő...csak a középiskola kezdése most van éppen, s nekem még várni kell, s azért van ez az emlékáramlásosvágyakozás...nem is tudom mit csinálnék az életemmel ha nem tanulhatnék...mivel lehetne ennyire jól eltölteni az időt? és most nem a tanulás konkrét oldalára gondolok, hanem arra ami ezzel az életmóddal jár...juo dolog azt meg kell hagyni...Remélem nekem is hamarosan becsengetnek, és kezdődhet a MUNKA, és a HARC...mindenkinek jó munkát és sikeres harcolt kívánok ,