Itt van szeptember utolsó vasárnapja...olyan furcsa. Számomra ez az egyetlen ünnep, ami nem is ünnep. Talán azért nem az, mert minden más ünnepnek, van egy sajátos hangulata, de ennek valahogy nincs. Nincs, mert éppen egy olyan napon van, mikor minden diák az egyetemi készülődéssel van elfoglalva, nincs, mert emberből vagyok, és a sokminden leköt, lefoglal, és végül nincs, mert ez az átmenet a nyárból a hidegbe, olyan zord, és rettentő, hogy az ünnep érzését elnyomja.
De ha kinézek az ablakon, rájövök, hogy van ünnepi hangulat, csak olyan ez a hangulat, hogy nyitott szív és szem kell hozzá. S ha a sok gond becsukja az ablakokat, amivel a világot nézem,akkor nem is veszem észre ezt az érzést. Éppen ezért, leülök az ablak elé, vagy a nyugovóra készülő kertben, és csak nézek, és hálát adok Istennek, vagy bárkinek, aki ezt igazgatja, hogy mindezt megélhetem, hogy adott érzékszerveket, hogy lássak és érezzek. Csak pár perc, s aztán újra végzem tovább a dolgom, csak valahogyan más kedvvel, más gondolatokkal, könnyebben.
Mindenki másképp ad hálát... én így, te úgy. Nem is ez a lényeg, hanem, hogy megtedd, magadért. Ülj le egy padra, és csak nyisd ki a szíved...a hála majd jön magától. BÍZZ BENNEM
De ha kinézek az ablakon, rájövök, hogy van ünnepi hangulat, csak olyan ez a hangulat, hogy nyitott szív és szem kell hozzá. S ha a sok gond becsukja az ablakokat, amivel a világot nézem,akkor nem is veszem észre ezt az érzést. Éppen ezért, leülök az ablak elé, vagy a nyugovóra készülő kertben, és csak nézek, és hálát adok Istennek, vagy bárkinek, aki ezt igazgatja, hogy mindezt megélhetem, hogy adott érzékszerveket, hogy lássak és érezzek. Csak pár perc, s aztán újra végzem tovább a dolgom, csak valahogyan más kedvvel, más gondolatokkal, könnyebben.
Mindenki másképp ad hálát... én így, te úgy. Nem is ez a lényeg, hanem, hogy megtedd, magadért. Ülj le egy padra, és csak nyisd ki a szíved...a hála majd jön magától. BÍZZ BENNEM
.jpg)
