Karácsonyt

Kívánok azzal az érzéssel, Kellemes Karácsonyi Ünnepeket mindenkinek, amivel a karácsonyi műsorunkat készítettük, aki látta, tudja mire gondolok. Aki meg nem, annak csak annyit üzennék, hogy FELEJTS EL MINDENT, FIGYELJ AZ ÜNNEPRE. Ne drága ajándékok vásárlásáról szóljon ez a karácsony, hanem valami másról, valamiről amit érezni kell, és tovább adni.
Ünnepel egészen.

Minden olyan nagy volt, és én olyan kicsike...

Ma bemutattuk a karácsonyi projektünket, és hát... megszületett egy újabb gyermek, ahogy a tanárom mondta vala. Ez is lejárt, bakikkal-hibákkal, szép pillanatokkal, és mi maradt utána? Valami hiány, valami el nem játszott játék, ki nem mondott szó, észre nem vett pillanat, valami, ami...ami... Olyan furcsa, kilenc ember közös munkája, ami nehezen állt össze, nehezen formálódott, és nehezen lett egy. S mikor egy lett, akkor erős lett, bátor lett, és merész...vajon mitől? Na ezt értettem meg ma. Attól, hogy adni akartunk valamit-valakinek, üzenni szerettünk volna valamit-valahová.... és ettől lett olyan amilyen. Ezt az erőt eddig nem éreztem, csak mind mondogatták, hogy ennyi erő, meg annyi erő... De ma...mikor kilencen meghajoltunk, életünkben először, éreztem, hogy ez jó, fogom valaki kezét, és ez a kézfogás összekapcsol, mindenkivel. Ha tehetném, megszorítanám mindenki kezét, csak egy pillanatra, és mennék is tovább, de az a pillanat bennem maradna. Aki látta a mai műsort, remélem, egy pillanat maradt benne, mert ha mindenkiben maradt egy pillanat, akkor már megérte, és akkor már tudtunk üzenni valakinek, valahová.... és talán rásimítottuk a kezünket, valaki nyugtalanul verő szívére.

Megállapítás

A mai nap rájöttem arra, hogy nem az a fontos, hogy fejben és testben és mindenben ott legyél, amit éppen csinálsz, hanem az, hogy a hajad fodrász által be legyen állítva, a körmöd szépen ki legyen festve, és akkor már tehetséges vagy, és minden ok.

Ez-me-futtatás

Az elmúlt hetekben azon kaptam magam, hogy valami megváltozott. Nem az idő, nem a város, nem az egyetem, hanem a hangulatom. Eljutottam arra a pontra amikor nem érdekel az, hogy valaki nem szereti a természetem, vagy valakinek problémája van a gondolkodásommal. Úgy döntöttem, hogy amíg ezek az emberek nem tudják részlehajlás nélkül mondani azt, hogy ezt vagy azt nem szeretem benned, addig én nem fogom magam tönkre tenni, hogy nekik jó legyen... És jobban érzem magam, egyszerűen csak mosolygok mindenkinek, és nem veszek tudomást az utálkozó arcról, amelyik csodálkozva nézi, hogy nem teszem tönkre magam, hogy neki jó legyen. És ez nekem így nagyon jó. Könnyebb lettem 10 kilóval, és szabadnak érzem magam.
Nehéz belátni, hogy mi bántja az embert, és mi az ami miatt állandó feszültség uralkodik rajta, de ha rájön, akkor már csak egy lépés a változtatás.

K-osz

A hétköznapok összeolvadnak az ünnepekkel... nincs már hétfő, nincs már szombat se vasárnap, csak a munka van, meg a hajtás. Egyszerűen nincs nappal, nincs éjszaka...nincs csend...nincs nyugalom...nincs semmi. Vetődünk egyik napból a másikba, hogy álmainkat teljesíthessük...Így élünk mi...én...ti... Lassan közeledik az ősz legszebb napja, november elseje...azon gondolkodtam,hogy mondhatjuk-e erről a napról, hogy szép??? És kicsit félve, de azt állítom, hogy igen... Igen, mert ha csak egy napra is, ha csak egy órára is, ha csak egy gyertya erejéig is, újra köztünk lehetnek azok, akiknek a lelke, valahol máshol jár...De köztünk vannak, és velünk néznek a gyertya törékeny fényére, s ha nagyon odafigyelünk, akkor azt is érezhetjük ahogy a vállunkra teszik a kezük, megsimogatják az arcunk... Aki teheti, ezen a napon álljon meg egy pillanatra, vegyen elő egy gyertyát, ha nincs nála gyertya akkor egy szál gyufát, és a lángját nézve gondoljon azokra, akiket elszólítottak. Csak egy perc, de ez felér egy álomhajszolásos évvel...

Őszi Hálaadás

Itt van szeptember utolsó vasárnapja...olyan furcsa. Számomra ez az egyetlen ünnep, ami nem is ünnep. Talán azért nem az, mert minden más ünnepnek, van egy sajátos hangulata, de ennek valahogy nincs. Nincs, mert éppen egy olyan napon van, mikor minden diák az egyetemi készülődéssel van elfoglalva, nincs, mert emberből vagyok, és a sokminden leköt, lefoglal, és végül nincs, mert ez az átmenet a nyárból a hidegbe, olyan zord, és rettentő, hogy az ünnep érzését elnyomja.
De ha kinézek az ablakon, rájövök, hogy van ünnepi hangulat, csak olyan ez a hangulat, hogy nyitott szív és szem kell hozzá. S ha a sok gond becsukja az ablakokat, amivel a világot nézem,akkor nem is veszem észre ezt az érzést. Éppen ezért, leülök az ablak elé, vagy a nyugovóra készülő kertben, és csak nézek, és hálát adok Istennek, vagy bárkinek, aki ezt igazgatja, hogy mindezt megélhetem, hogy adott érzékszerveket, hogy lássak és érezzek. Csak pár perc, s aztán újra végzem tovább a dolgom, csak valahogyan más kedvvel, más gondolatokkal, könnyebben.
Mindenki másképp ad hálát... én így, te úgy. Nem is ez a lényeg, hanem, hogy megtedd, magadért. Ülj le egy padra, és csak nyisd ki a szíved...a hála majd jön magától. BÍZZ BENNEM

Kibecsengetés

Olyan üres lett minden...a középiskolásoknak becsengettek...láttam vidám, várost felfedező 9-es diákokat, szomorú arccal, nagyszülőktől búcsúzókat, izgatottan készülőket, és a viszont látásnak örülőket...s olyan furcsa érzés fogott el...milyen jó is volt, mikor még én is abba a kicsi városba mentem, és örültem, hogy láthatom azokat, akik nagyon fontosak voltak nekem...jó volt középiskolásnak lenni. Minden emlék, élőként járult elém, és megengedte, hogy mosolyogjak rajta...diákélet...talán az a legszebb, vagy jobb az egyetemistáknak? nem tudom eldönteni...talán mindkettő...csak a középiskola kezdése most van éppen, s nekem még várni kell, s azért van ez az emlékáramlásosvágyakozás...nem is tudom mit csinálnék az életemmel ha nem tanulhatnék...mivel lehetne ennyire jól eltölteni az időt? és most nem a tanulás konkrét oldalára gondolok, hanem arra ami ezzel az életmóddal jár...juo dolog azt meg kell hagyni...Remélem nekem is hamarosan becsengetnek, és kezdődhet a MUNKA, és a HARC...mindenkinek jó munkát és sikeres harcolt kívánok ,

utazás

Ma hosszú utam volt. Vásárhelyről jöttem haza, és rengeteg olyan dolgot láttam, ami megfogott, és elgondolkoztatott. Először is az, hogy hogy lehet egy 18 személyes buszban 30egy néhányan elférni????? Hát senkinek nem kívánom azt az érzést, mindenkinek a testszagát belélegezni, eltürni, hogy tapogatnak, fogdosnak, rád lépnek, az intim szférádba gázolnak...szóval eléggé kinos érzés volt na. De a sok rossz mellett, ami ezen az úton ért, volt kellemes rész is. Ezen a túl zsúfolt autóbuszon volt egy nagyon idős, olyan fehér hajjal rendelkező néni, amilyent csak a Mesékben olvasni, és a filmekben lehet látni. Szép, olyan sárgásfehér, göndörödő hajú nénike. A haját nézve azon gondolkodtam, hogy ez vajon eredetein így fehéredett, vagy a hölgy is festi, hogy ennyire szemet gyönyörködtető, és mikor észrevettem magam, hogy min is töröm a fejem, elszégyelltem magam...s ekkor eszembe jutott, hogy valamikor ez a néni is fiatal volt...milyen gyorsan telik az idő...mi is most voltunk porban szaladó, mezitlábos gyermekek, akik csodálták a felnőtteket, és várták, hogy megnőjenek, és azt tehessék végre amit akarnak, saját maguk urai lehessenek...és most saját magunk urai lettünk...s rá kellet jönnünk, hogy mikor azt mondta valaki, hogy ne várjuk ezt a kort, igaza volt, bár mi akkor, kinevettük. Érdekes, hogy mindezt, egy fehér hajú idős hölgy juttatta eszembe. Ha most belegondolok...közhely, de tényleg futóhomokként szalad az idő...egy bácsi mondta, ugyancsak az autóbuszon, hogy mindenkinek csak egy élete van, és ha azt nem éli meg úgy, hogy abból a legtöbbet hozzon ki, az újabb életet nem fog kapni, hogy amit elszalasztott, azt újból átélhesse....egy életünk van...ezt használjuk ki...minden percet éljünk meg minél teljesebben....ez az én tanácsom azoknak akik elolvasták ezt a sok sok szöveget...Élj és ÉLVEZZ

Aranyköpések, by Sacc

Ha csókolni akarsz, tedd meg, ha meg nem mersz, lopj egyet. Majd ha a másiknak is jól esett, lop egyet ő is.

Húzz magassarkú cipőt, és egyensúlyozz végig az életen.

Az élet egy jó vicc, nevess nagyokat...

Hiába szállsz szembe a széllel, mert ha az fújni akar, úgyis fújni fog, de legalább próbáld meg....

Ha nem szereted a meglepetést, leplezd le azt...

Az ősz nem az elmúlás, nem a hulló fa levelek, hanem a színek szeretkezésének az évszaka....

Azt, hogy mi lesz belőled, azt már tudja Valaki
De te,még változtathatsz rajta...

Néha azt hiszed, hogy...s közbe mégse...

Csak kelj fel s mosolyogj...a többit megoldja az élet...

...mert én, megtehetem...

Ez vagy valami, vagy megy valahova...de az BIZTOS...

És én ha egyszer nagy leszek, s ti mind mind kicsik, akkor lesz itt haddelhadd...






majd még bővül

Ősz

sokat gondolkodtam mar ezen, és ma végre rájöttem...azért lett ilyen hideg, mert itt az ősz, te jó isten az égben...megint eltelt a nyár, és itt az én évszakom:ŐSZ...hulló falevelek, sok sok gyönyörű erdő, elmenő madarak csicsergése, és az iskola kezdete, majd egyetemi megnyitó, aztán ennek is vége lesz, s jön a hideg tél...de most mindenkinek azt tanácsolom, h kapja elő a fényképezőgépet, mert ennél szebbet úgyse fog találni a nagy világmindenségben...tehát meg míg szabad vagy irány a természet...aztán úgyis eleget ülhetsz az iskola/egyetem falai közt...s talán a szerelem is most kopogtat, a hulló falevéllel fog üzenni, tehát kedves mindnyájatok, kik Egyedül vannak...várjátok a hulló falevelet....