Az elmúlt hetekben azon kaptam magam, hogy valami megváltozott. Nem az idő, nem a város, nem az egyetem, hanem a hangulatom. Eljutottam arra a pontra amikor nem érdekel az, hogy valaki nem szereti a természetem, vagy valakinek problémája van a gondolkodásommal. Úgy döntöttem, hogy amíg ezek az emberek nem tudják részlehajlás nélkül mondani azt, hogy ezt vagy azt nem szeretem benned, addig én nem fogom magam tönkre tenni, hogy nekik jó legyen... És jobban érzem magam, egyszerűen csak mosolygok mindenkinek, és nem veszek tudomást az utálkozó arcról, amelyik csodálkozva nézi, hogy nem teszem tönkre magam, hogy neki jó legyen. És ez nekem így nagyon jó. Könnyebb lettem 10 kilóval, és szabadnak érzem magam.
Nehéz belátni, hogy mi bántja az embert, és mi az ami miatt állandó feszültség uralkodik rajta, de ha rájön, akkor már csak egy lépés a változtatás.
