A hétköznapok összeolvadnak az ünnepekkel... nincs már hétfő, nincs már szombat se vasárnap, csak a munka van, meg a hajtás. Egyszerűen nincs nappal, nincs éjszaka...nincs csend...nincs nyugalom...nincs semmi. Vetődünk egyik napból a másikba, hogy álmainkat teljesíthessük...Így élünk mi...én...ti... Lassan közeledik az ősz legszebb napja, november elseje...azon gondolkodtam,hogy mondhatjuk-e erről a napról, hogy szép??? És kicsit félve, de azt állítom, hogy igen... Igen, mert ha csak egy napra is, ha csak egy órára is, ha csak egy gyertya erejéig is, újra köztünk lehetnek azok, akiknek a lelke, valahol máshol jár...De köztünk vannak, és velünk néznek a gyertya törékeny fényére, s ha nagyon odafigyelünk, akkor azt is érezhetjük ahogy a vállunkra teszik a kezük, megsimogatják az arcunk... Aki teheti, ezen a napon álljon meg egy pillanatra, vegyen elő egy gyertyát, ha nincs nála gyertya akkor egy szál gyufát, és a lángját nézve gondoljon azokra, akiket elszólítottak. Csak egy perc, de ez felér egy álomhajszolásos évvel...
